Az ókorban a rómaiak azokon a területeken, amiket elfoglaltak, számos hasznos fejlesztést hajtottak végre. Utakat és vízvezetékeket építettek, mocsaras területeket csapoltak le, és erdőket irtottak ki, hogy szántóföldek jöjjenek létre. Emellett olyan fákat telepítettek, amik addig nem voltak jelen, de rendkívül hasznosak.
Ezek között szerepel a szelídgesztenyefa is, ami eredetileg Délkelet-Európából származik. Napjainkban a Kárpát-medence számos vidékén található szelídgesztenyefa ültetvény. A rómaiak megőrölték és lisztet készítettek belőle.
Ma azonban megsütve árusítják, vagy püré formájában használják fel számos ételhez. Gondozásával kapcsolatosan nem árt tudni, hogy a meszes talajt és a hideget kevésbé bírja. A Kárpátoktól északra eső területeken a termése már nem biztos, hogy beérik. Általában a szelídgesztenyefa gyümölcse októberre érik be. Eléggé nagytermetű növény, amely a 30 méter magasságot is elérheti. Metszeni nem kell, csupán fiatalítás céljából a kiöregedett fáknak a föld feletti részét teljes egészében levágják, ami hamarosan újra kihajt.